2018/19-es tanév

2018. nyarán három kollégánk a következő nyelvi képzésen, ill. továbbképzésen vehetett részt Dél-Angliában:

Kristyák Adrienn - Drama Techniques for the English Classroom, Pilgrims, Canterbury

Lang Erika - English for Effective Communication, The Lake School of English, Oxford

Liptai Réka - Diversity in Education: Teaching Intercultural and Communication Skills, York Associates, York

2018. nyarán egy roppant intenzív, inspiráló és hasznos két hetes időszakot tölthettem el Oxfordban az Erasmus+ programnak köszönhetően.

A képzés előtti hétvégét londoni városnézéssel ütöttem el, így gyorsan ráhangolódhattam az angol nyelvre. (És az, hogy túléltem egy Ryanair-sztrájkkal terhelt repülőutazást és a két napot egyedül Londonban, megfelelő önbizalmat adott a következőkre.) A brit fővárosban pedig olyan helyekre is eljutottam most, ahová egyébként (csoporttal közlekedve) eddig még nem.

Oxfordba vasárnap este érkeztem, nem túl későn, de ahhoz már elég későn, hogy a busz csak óránként járjon abba a közeli kertvárosba, ahol a szállásom volt. Így taxizni voltam kénytelen - mint utólag kiderült, a fekete, tipikus angol taxikat érdemes elkerülni, ha nem akarod a dupláját fizetni a valós tarifának. De a szálláson már csak jó meglepetések értek: a vendéglátó család rendkívül kedves volt, a szobám gyönyörű, Mandy, a szállásadónő "roast dinner"-rel (tipikusan vasárnap fogyasztott angol vacsora) várt. A házban körbevezettek, és ami különösen mély benyomást tett rám, hogy a szobámban várt egy vadiúj szennyeszsák, mivel a mosást is a háziak intézték. A kurzus mellett pedig egy további angol nyelvi képzést is kaptam azáltal, hogy a szállásadónő minden este egy-két órát beszélgetett velem. Nagyon tetszett még, hogy a két hét során végig igyekezett jellegzetes angol ételeket főzni, és mivel teljesen rákattantam a teaházi cream tea - fekete tea tejjel, scone (sütemény), megkenve clotted cream-mel (nagyon sűrű tejszín) és eperdzsemmel - fogyasztására, utolsó este még azt is elkészítette nekem.

Hétfőn reggel egy rövid eligazítással (amin az iskola vezetője beszélt, és örömmel konstatáltam, hogy mindent értek) megkezdődött a nyelvi képzés a Lake School of English-nél, a kurzus címe pedig English for Effective Communication volt. A képzés tematikája, a módszerek, a játékos feladatok és a tanárunk is (Sharlene Mataru, egy perui és kínai gyökerekkel, gyönyörű kiejtéssel és remek tanítási érzékkel rendelkező fiatal angol nő) kifogástalannak bizonyult. Mivel én nem vagyok angol nyelvtanár, a feladatokat, a módszertant nem tudtam egyből hasznosítani, de kellő adaptálás után nagyon sok mindent használok a mai napig a tantárgyam tanítása során. Sharlene egy nagyszerű könyvet is írt angol szólások témában, amit megvásároltam, és mivel azonnal használható, fénymásolható gyakorlatok vannak benne, a tanári kar azóta is szívesen alkalmazza.

A csoportunk is szerencsés összetételű volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ugyan a kilenc fős csapatból öten magyarok voltunk, de megbeszéltük, hogy csak angol nyelven kommunikálunk, és tartottuk is magunkat ehhez. (Csak utolsó este "bűnöztünk" egy búcsú pub-ozás keretében.) Csapatunk szerves részét képezték még: egy japán nyelvtanárnő, egy libanoni nyelvtanár és egy lengyel tanárnő. Délutánonként és hétvégén rendszerint kisebb, 2-5 fős csoportokban róttuk a várost, és vettünk részt különféle kulturális és egyéb programokon, ezáltal is fejlesztve nyelvtudásunkat. A képző iskola is biztosított programokat, ezek egy része benne foglaltatott a kurzusdíjban, a hétvégi programok pedig fizetősek voltak. A képzés második napján du. egy - iskolai idegenvezetőnknek köszönhetően igen szórakoztató és informatív - városnézésen vehettünk részt, a hét folyamán pedig még a Christ Church College-ot látogattuk meg közösen.

Ezen kívül a két hét során számtalan inspiráló, érdekes, vagy egyszerűen csak tökéletes kikapcsolódást nyújtó programon vettem részt. Oxfordban visszajáró vendég és vásárló lettem Anglia legnagyobb (és biztos a legszebb) könyvesboltjában, a Blackwell-ben.

Ellátogattam az egyetem botanikus kertjébe, megtekintettem a Tolkien kiállítást a Bodleian Library-ben, és végigjártam a meglepően szép épületben helyet kapó és igen érdekes kiállítással bíró Natural History Museumot.

Jártam három College-ban is: a Christ Church-öt a Harry Potter forgatás (és talán a látványos ebédlő, és az egykor itt tanító Lewis Caroll) miatt lepi el a turisták hada, de ennek ellenére mindenképp megtekintésre érdemes. A Magdalen College gyönyörű, fehér rózsákkal befuttatott kerengőjével mintha Csipkerózsika meséjéből jött volna elő, a Balliol College-nak pedig szintén jó kis ebédlője és fantasztikusan szép kertje van.

Hétvégén jártam a Cotswolds-ben is, ez egy Oxford melletti terület, amelyet gyakran a "tipikus angol vidék"-ként jellemeznek, benne mézszínű kőzetből épített házikókkal és töménytelen virággal.

Másnap Shakespeare születési helyét, Stratford-upon-Avont jártam be elejétől a végéig, az íróhoz köthető öt házból hármat végiglátogatva. A leghangulatosabb Anne Hathaway szülőháza volt, ami egy félórás sétára van a központtól, ezért jóval kevesebben látogatják. Már másodszor jártam a városkában, de ugyanolyan lenyűgöző volt, mint elsőre. Délután még egy hajózás is belefért az Avon-on.

Persze a számtalan pub végiglátogatása sem maradhatott ki (a teljesség igénye nélkül): The Head of the River a Temze partján, The Eagle and Child, ami az Inklings ("Tintácskák") írói csoport törzshelye volt (Tolkien, C. S. Lewis), a Red Lion, az egyik legnépszerűbb és legnagyobb, és a Turf - ez az a kocsma, ahol nem kapták rajta Bill Clintont füvezésen.

Felmásztunk az egyetemi templom tornyába is, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész városra és Oxford ikonikus épületére, a Radcliff Camerára.

Egyik tanítási nap délutánján kisétáltam Port Meadow-ba is, ahol az oxfordiak pihenik ki az aznapi munkát. Ez egy nagy mező az Oxford Canal partján, ahol számtalan háziállat (ló, tehén) mászkál szabadon, és sokféle madarat látni (több, mint tíz madárfajt számoltam, a vadludaktól - akikkel együtt úsztak a helyiek - a szürke gémig volt ott minden), sokan csónakáznak, hajóznak, fürdenek, vagy csak sétálgatnak az állatok között.

Hazautazás előtti napon pedig a szépséges Blenheim kastélyt és parkját látogattuk meg az iskola szervezésében.

És mindezek mellett már egyszerűen az is nagyszerű élmény volt, hogy két hétig egy ilyen gyönyörű kisvárosban élhettem, mint Oxford.

Össze kéne foglalnom tömören azt a sok élményt, ami ezalatt az utazás alatt ért. Nem könnyű hisz a vidám hangulatú magas színvonalú továbbképzés mellett alkalmam nyilt kicsit megnézni
néhány nevezetességet is .
A Pilgrims által nagyon alaposan megszervezett gyönyörű környezetben lehettem. A közlekedést mindenki maga szervezte. Ki repülővel és vonattal ki repülővel és busszal ki pedig repülővel és taxival érkezett meg. Ha valaki talált útitársakat a taxihoz telekocsi jelleggel (pl. 6 fő egy taxiban)
nagyon gyorsan és egész olcsón lehetett utazni. Én vonattal(High Speed Train) retúr jegyet véve majd sétálva érkeztem meg a varázslatos ´University of Kent´ területére. A park gyönyörű volt bár a 35 fokos hőség kicsit kiszárította a gyepet. Az épületek modernek jól felszereltek voltak. A
szállások többfélék. Volt egyszemélyes és hatszemélyes is. Én az egyszemélyes szobát választottam, mert úgy gondoltam itt tudok az oktatás mellett megfelelő módon pihenni is. Minden szobában wifi kapcsolat volt. Minden nap takarították a szobát és feltöltötték teával, kávéval. A szállás mellé a campus ebédlőjében ingyenes reggeli járt. Itt nemzetközi konyha volt Mindenből lehetett venni. A további étkezéseket magam intéztem.
Minden képzéscsoportnak volt külön campusa. Pl mi akik drámatechnikákat tanultunk egy csendes különálló részben tanultunk. Oktatónk Peter Dyler volt. Rengeteg nyelvórákon
drámafoglalkozásokon jól használható játékot mutatott be, egy jól felépített két hetes képzés keretén belül. A csoport összetétele nagyon vegyes korú és nemzetiségű emberekből
állt össze. Mi magyarok négyen vettünk részt és mindenki Erasmus + KA pályázat elnyerése után jöhetett. A csoportban a spanyol kollégák közül voltak Erasmus + pályázok és olyanok is
akik saját maguk fizették a képzést. Meglepődtem, hogy Japánból, Németországból, Franciaország, Olaszországból, Szerbiából és Afrikából is jöttek.
Minden nap 9-kor kezdtünk és ebédszünettel együtt kora délután
végeztünk az órákkal. Ismételtünk néhány előző napi játékot kaptunk érdekes házi feladatokat is. Nem volt semmi kötelező csak ajánlott . Sokat nevettünk. Peter az oktatónk mindig figyelt a visszajelzéseinkre
Délután fakultatív előadásokon, kirándulásokon lehetett részt venni. Számomra a Skót est volt a legvidámabb. Itt kicsit táncoltunk énekeltünk is. Részt vettünk hajótúrán is. Voltak, akik
idegenvezetéssel nézték meg a várost én magam fedeztem inkább fel. Canterbury-ben található több nevezetesség is, de bevásárlóközpontok és több jó kihagyhatatlan ´PUB´ is.
Miután hamar összebarátkoztam egy francia két spanyol és egy német kollégával együtt
is elmentünk kirándulni egy közeli Chilham nevű kisvárosba megnézni egy régi iskolát
illetve a tengerpartra busszal, ami igen közel van. Láthattam a klasszikus apályt is.
Elmentem Londonba is megnézni a bringás felvonulást is. A magyar kollégákkal
megbeszéltünk, hogy néha együtt is jó, de nyelvet gyakorolni és tanulni jöttünk tehát nem
jártuk sokat össze illetve mindig angolul beszéltünk. A csoport csinált közös programokat
is. Mivel nők férfiak idősek fiatalok vegyesen voltunk nagyon jó csoport jött össze.
Mindenki nyitott vidám és kedves volt.
A hazaút sajnos a különböző balesetek illetve a légitársaságok problémái miatt kicsit nehézkes volt, de mivel tartalékoltam erre ez is gyorsan megoldható volt.
Mindent egybevetve remek út volt és csak ajánlani tudom.

A képzésre 2018 augusztus 6-17 (10 tréningnap) között került sor York városában az Egyesült Királyságban, és egy életreszóló élményt nyújtott, arra ösztökélve engem, hogy az ott megszerzett ismereteket minél szélesebb körben továbbadjam.

A pályázati folyamat során is sokat tanultam arról, mennyi adatra és pontos információra van szükség ahhoz, hogy a pályázatot egyáltalán be tudjuk nyújtani, a koordinátor kollégám felkészültsége és lelkesedése nélkül sokkal nehezebb lett volna.

Amikor megtudtuk, hogy sikeres lett a pályázatunk nagyon boldog voltam, ugyanakkor máris neki kellett állni az út szervezésének. Tudtam, hogy minél később veszem meg a repülőjegyet, annál drágább lesz, de nagyon sokat kellett keresgélni, hogy mi az olcsóbb. York városa egy gyöngyszem Angliában, de az odavezető út elég göröngyös, ugyanis nincs repülőtere, közvetlen járat vagy Manchesterbe, vagy Leedsbe vagy Londonba van, onnan vonattal lehet a várost megközelíteni. Összesítve az utazási költségeket, a legolcsóbbnak egy manchesteri repülőút és onnan egy vonatozást tűnt, és mivel az interneten mindent le lehet foglalni, mind a repülőjegyet, mind a vonatjegyet meg is vásároltam (előre vásárlás olcsóbb).

A kiutazás kisebb bonyodalmakkal (Ryan Air sztrájk, késés) de végül sikeresen megoldódott, a fogadó család nagy szeretettel várt. A vonatállomásról kis városbemutatással jutottunk el hozzájuk, egy gyönyörűen berendezett kis szoba várt, internet eléréssel, TV-vel, teljes kényelemmel. Előre izgultam az angol konyha hírhedt finomságai miatt, de semmi okom nem volt panaszra, a háziasszonyom nagyon finom vacsorákat főzött, reggelire pedig magam válogathattam a sok finomságból, ami a hűtőben volt.

Hétfőn reggel a háziasszonyom még kocsival bevitt a képzőközpontba, de másnap már buszbérlettel buszra szálltam, gyalog elég bonyolult és hosszú út lett volna. A képzőközpont munkatársai rendkívül kedvesek és szolgálatkészek voltak, bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk. Minden reggel finom kekszek és innivalók vártak ránk, mindenki a maga kedvencét (kávé, tea) készíthette el. A csoport összetétele a két hét során alig változott, az első héten hatan voltunk, a második héten már csak négyen maradtunk (amit én személy szerint nagyon sajnálok, mert rendkívül kedves, értelmes emberekkel ismerkedtünk össze). A csoportban volt egy német hölgy, két olasz hölgy, egy lengyel hölgy és egy magyar hölgy rajtam kívül, a második hétre az egyik olasz hölgy és a lengyel hölgy távozott. Természetesen a kapcsolat megmaradt, a mai napig írunk egymásnak.

A trénerünk egy idősebb úriember volt, William Roche. Annyi történettel, személyes tapasztalattal gazdagította a tananyagot, hogy nem bírtam csodálkozni, hogy emlékszik ilyen jól a nevekre, helyekre, dátumokra. Az első pár nap az alapozásról szólt, a csapatnak össze kellett szokni, hogy olyan témákat is el tudjunk mondani egymásnak, amit egyébként nem nagyon osztanánk meg idegenekkel. Mind a trénerünk, mind a képző intézmény profi módon segítette elő azt, hogy a hat egymás számára idegen emberből pár nap alatt egy összetartó és egymást elfogadó, támogató és segítő csoport legyen. Csak bizalmi légkörben tudtak a csoport tagjai őszintén megnyílni egymás előtt, és saját tapasztalataikat elmesélni más kultúrák kapcsán. Nagyon érdekes volt például az olasz hölgyeket hallgatni a roma származású diákjaikkal kapcsolatos problémájukról, sok esetben mintha csak a saját tanár kollégáim tapasztalatait hallottam volna vissza. A trénerünk rendkívül okosan irányította a beszélgetéseinket, sőt olyan vendégeket hívott a csoportba, akik rendkívül autentikusan tudtak az adott népcsoportról beszélni. Első héten például egy olyan angol hölgy látogatott meg minket, aki a Yorkban és York környékén élő roma közösségeket látogatja naponta, próbál segítséget nyújtani nekik és kapcsot biztosítani a közösség és az önkormányzat emberei között.

Amikor a német hölgy mesélt a saját iskolájáról (középiskola Németország délnyugati részén), kiderült, hogy mennyire fel tudja fújni a média a migráns kérdést, hiszen nagyon sok muszlim bevándorló él azon a környéken és mégsincsenek komoly problémák. Természetesen vannak súrlódások a kultúrák között, egy ilyen praktikus esetet mesélt el a német hölgy a testnevelés órák kapcsán, hiszen a muszlim nők nem vetkőzhetnek le idegenek előtt. Az egész csoport együtt gondolkozott azon, hogy ezt hogyan lehetne megoldani úgy, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldás legyen. A trénerünk még egy muszlim tanárt is meghívott a második héten, aki a muszlimról beszélt nekünk és rengeteg izgalmas kérdésre válaszolt. Még arra is lehetőséget biztosított, hogy meglátogassunk egy mecsetet, amikor éppen imádkoznak. A mecset is és az ott látottak is igen tanulságosak voltak.

Összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem és nagyon sokat tanultam a képzés során. Ugyan elfáradtam a folyamatos angol kommunikációban, mégis feltöltődve és tervekkel jöttem haza, amiből már egy pár dolgot meg is valósítottam, hiszen a IATEFL konferencián Budapesten volt lehetőségem egy szemináriumot tartani, és az Erasmus+ programban tapasztaltakat és tanultakat továbbadni, illetve október folyamán az iskolában tanító kollégáknak is tartottam egy szemináriumot ugyanebben a témában. További terveim között szerepel egyrészt ennek a tudásnak a folyamatos és ismételt továbbadása másoknak, illetve a yorki képzőintézménnyel további partnerkapcsolatok kialakítása.

"Határainkon túl"

Krúdysok Erasmus+ továbbképzéseken 2019. nyarán

2019. nyarán a Krúdy Gyula Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola hat pedagógusa ismét részt vett az Erasmus+ programban, melynek során igen magas színvonalú módszertani és nyelvi képzéseket végeztek el az Egyesült Királyság és Írország területén.

Már hat mobilitás zajlott le sikeresen:

Erdei Éva - Exeter, Better English for Teachers

Balazsin Mónika - Cambridge, Language Improvement for Teachers

Aulechla Anna - Oxford, Modern British Culture

Kristyák Adrienn - Dublin, Using Technology in the Classroom

Lang Erika - Edinburgh, Content and Language Integrated Learning

Liptai Réka - Portsmouth, Collaborative Learning

2019. június 30-tól vettem részt egy kéthetes kurzuson, amit az International Projects Centre szervezett Devon megye csodaszép városában, Exeterben.

Feszült izgalommal indultam útnak, hiszen először utaztam Angliába, és egyedül is először utaztam ilyen nagy távolságra. Minden percét élveztem, hiszen már menet közben is gyakorolhattam az angol nyelvet.

A kurzusom címe: Better English for Teachers, melyen öten vettünk részt, két spanyol, egy olasz és két magyar pedagógus. Hamar összebarátkoztunk a csoporttársakkal. Ehhez nagy segítség volt, hogy egész nap olyan feladatokat oldottunk meg, amelyeknél felváltva kellett dolgoznunk egymással. A csoportvezető tanárunk, Zita Makins volt, aki minden nap alaposan felkészülve vezetett bennünket az angol nyelvtan rejtelmeibe. A két hét alatt ötször volt óránk Philippa Day-jel, aki a szókincsünket fejlesztette változatos feladataival. Mindkét pedagógus empatikus személyisége segített bennünket odáig, hogy bátran, magabiztosan tudtunk megszólalni. Igen magas színvonalú oktatást kaptunk. A tanfolyam során a nyelvi ismeretek elsajátítása mellett megismerkedhettünk az angol oktatási rendszerrel.

Az iskola légköre barátságos, mindenki nagyon érdeklődő és segítőkész volt. Az órák közötti szünetekben finomságokkal kedveskedtek, mindig volt tea, kávé és tej és különféle kekszek. Pihenni, beszélgetni, ebédelni az iskola épülete előtti gyönyörű parkban tudtunk.

Az első nap tettünk egy városnéző sétát Roger Watsonnal. Ő volt a mi programfelelősünk. Vele voltunk az iskola szervezésében a Dartmoor-i Nemzeti Parkban, Észak Cornwall-ban és Sidmouthban is. Egy szabad napunk volt, amikor saját szervezésben elmentünk Exmouthba, a tengerhez.

A szállásom egy csodálatos családnál volt. Itt többen is laktunk, szlovák, olasz és magyar lakótársaim voltak. A háziasszonyunk, Sue volt, aki minden nap nagyon változatos, finom ételekkel várt bennünket. Nagyon családiasan teltek a vacsorák, felszabadultan beszélgettünk, gyakoroltuk a nyelvet. Reggelente kis csomagot kaptunk, amelyben házi kenyérből készült szendvics, sütemény, gyümölcs és víz volt. Sue nagyon odafigyelt arra, hogy mindenkinek a kedvében járjon. Az egész ház légköre nagyon meleg, vendégszerető, kényelmes, szép szobákban laktunk, teljes mértékben tudtunk pihenni.

2019. nyarán ismét részt vehettem egy angol nyelvű mobilitáson az Erasmus+ programnak köszönhetően. Választásom Skóciára és azon belül az Edinburgh School of English-re esett, ahol a CLIL (Content and Language Integrated Learning) képzést végeztem el.

Idén is korábban indultam, és így három napon keresztül ismerkedhettem a skót kultúrával, a felfölddel és Skye szigetével - amit barátok leírásából ismertem csak eddig, és ami úgy lett beharangozva számomra, hogy a világ legszebb helye. Kicsit fenntartással fogadtam ezt az állítást, de az ott töltött nap végére tapasztaltam, hogy ez a kicsi sziget annyira sokszínű és annyi fantasztikus látnivalót kínál, hogy csak egyetérteni tudok.

Vasárnap este elfoglaltam a szállást, ami idén is Homestay volt. Nagyon későn tudtam csak elvergődni a helyszínre, mivel Edinburgh-ben augusztusban zajlik a hivatalos és a Fringe nevezetű ellenfesztivál is, és mindkét esemény nagyon sok turistát vonz. Ennek megfelelően alakul a város zsúfoltsága és a tömegközlekedés káoszba fulladása is, de ez igazán nem nagy ár a fesztiválon való részvételért cserébe. A szállásom megfelelő volt, szállásadóm kedves, és közreműködésének eredményeképpen a második hét végére egész jól belejöttem a skót akcentus megértésébe.

A kurzus résztvevőivel már hetekkel előtte felvettük a kapcsolatot, és már akkor körvonalazódott, hogy remek csapat leszünk. Ez be is bizonyosodott, mind szakmailag, mind emberileg sikerült nagyon jó viszonyt kialakítanunk. Már a továbbképzés alatt megállapodtunk abban, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és mivel valamennyien elkötelezettek vagyunk a tanítás iránt, fontosnak tartjuk a szakmai megújulást, szeretünk új módszereket tanulni, a kapcsolattartás reményeink szerint egy öttagú partnerségi kapcsolatban fog megvalósulni.

A továbbképzés a szakmai fejlődéshez tökéletes terepet biztosított, tanáraink felkészültek voltak, nagyon hasznos, gyakorlatorientált képzést kaptunk. Én ugyan nem tanítom angolul a tantárgyamat, de a CLIL módszertan feladatait, - adaptálva saját tantárgyamra - azóta is remekül hasznosítom mindennapi munkám során.

Csoporttársaimmal az iskola szervezte programokon (amelyek közt a skót táncesttől kezdve a város ikonikus pontjainak felfedezésén túl a skót szellemvadászatig minden volt) és saját magunk által kitalált kirándulásokon, kocsmalátogatásokon, a Fringe eseményein is lelkesen vettünk részt.

Az ott eltöltött két és fél hét alapján bátran javaslom tehát a skót kultúra és Edinborough közelebbi megismerését. A város és környéke fantasztikusan szép, a skótok nyitottak és kedvesek, a fesztiválok révén pedig nagyszerű kulturális programokon való részvételre is lehetőségünk nyílik.

Almási Attila: Creative Teaching and Cultur, Broadstairs

2022. augusztus 1. és 12. között kaptam lehetőséget arra, hogy a Nagy-Britannia keleti csücskében, Kent megyében található Broadstairsben, a Hilderstone College-ban részt vegyek egy tanártovábbképzési programban Creative Teaching and Culture címmel.

A College nevében az English Studies Centre is szerepel, ami azt jelenti, hogy elsősorban külföldi diákok nyelvi képzésével foglalkoznak. Ennek megfelelően a tanárokból álló (először négy-, majd háromfős) csoportunkon kívül a "társaságot" a leginkább német, kisebb részben spanyol diákok jelentették, akikkel a közösségi programokon vettünk részt, illetve a városban összefutva üdvözöltük egymást.

A képzés legnagyobb részét a College-ban dolgozó Dominik Srivalsan tartotta, kisebb részben nyújtott elsősorban nyelvi, módszertani képzést a College igazgatója és szakmai vezetője, Lee Shutler.

A képzés fókuszában elsősorban a brit angol nyelv sajátosságainak feltérképezése, a nyelvkönyvek által rendszerint alig tárgyalt nyelvi jelenségek álltak. Így került terítékre az inverzió, a felételes mód nem szabályos formái, a szókincs terén pedig a médiában, de a mindennapi életben is számtalanszor alkalmazott klisék elkerülése. Szinte az egész képzés során felmerült, hogyan lehet elkerülni a "nice", a "weird" stb. szavak, illetve bizonyos - általam is alkalmazott - amerikanizmusok túlzott, kiüresítő alkalmazását. Ezek természetesen a diákok nyelvében is viharos gyorsasággal terjednek, ugyanakkor a különféle nyelvi vizsgákon (Dominik, mivel maga is Cambridge vizsgáztató, elsősorban a Cambridge vizsgákra hívta fel a figyelmünket) elvárás ezek helyett a kifejezések helyett számtalan, a szöveget színesebbé tevő szinonimát használni. Többször előkerült még az igeidők használta is, kontrasztív módon, tehát összevetve a különböző idegen nyelvek időhasználatával, valamint a kurzuskönyvek vitatható struktúrájára is felhívták a figyelmünket, amennyiben az igeidők sorrendje a legtöbben az anyanyelvi beszélők számára nem megfelelő, módszertanilag nem indokolható.

Lee Shutler elsősorban a nüanszokra, a szótárakban nem tükröződő jelentésárnyalatokra hívta fel a figyelmünket. Az ún. fokozhatatlan melléknevek, bizonyos melléknevek jelentésárnyalatainak átcsapása ellenkező értelművé, illetve a figuratív, képes kifejezések használata véleményem szerint csak autentikus nyelvi környezetben sajátítható el, csak az anyanyelvi beszélők tudják érzékeltetni, illetve érzik adekvátnak a használatukat. Mivel jó részük az aktuális politikai, kulturális helyzetben születik, még be se tudnak kerülni a szótárakba, az adott közegben tartózkodva nyerik el adott jelentésüket. Ezeket próbálta érzékeltetni Lee Shutler, nem egyszer beszélgetést generálva az aktuális brit közéletről, politikai változásokról (Brexit, vasutassztrájk, az energiaárak beláthatatlan emelkedése, és mindenekelőtt a klímaváltozás, a soha nem látott mértékű szárazság, az eső hiánya). Ezek a kérdések egyébként ott lebegtek a főiskola falain belül és azon kívül is.

Szót kell még ejtenem a szállásadómról (host lady), Ms Ros Facey-ről, aki nyugdíjba vonulása előtt educational advisor-ként dolgozott Londonban. Ennek megfelelően londoni dialektusban beszélt, ami leginkább a Standard English-hez áll közel. A Brodstairs-i Hilderstone College jó érzékét dicséri, hogy nála helyezett el a tartózkodásom alatt. A vele való beszélgetések önmagukban felértek egy nyelvtanfolyammal, segítőkészsége az utazásaim megszervezésében (különösen a vasutassztrájk alatt) felbecsülhetetlen volt. A szállásom színvonala kifogástalan volt, az ételek minősége és mennyisége (különösen vacsorakor) várakozásaimat is meghaladta. Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy a második hét második felében találkozhattam vendéglátóm lányával, vejével, unokájával és másik városban élő férjével is. Rajtuk keresztül bepillantást nyerhettem Nagy-Britannia más régióinak, más társadalmi rétegeinek életébe is.

A College által szervezett szabadidős programok közül elsőként a Whitstable-be történő kiránduláson vettem részt. Whitstable tengerparti város, ennek megfelelően az élet is a kikötőben koncentrálódik. Hal-, kagyló- és egyéb árusok tömkelege, a tengerparton kiránduló, fürdőző turisták teszik hangossá, nyüzsgővé ezt az egy-két tucat utcából álló kisvárost.

Az első héten a nyelvtanfolyamon ott tartózkodó diákokkal "Quiz night"-on vettünk részt, majd augusztus 5-én, pénteken a College borkóstolót szervezett, melyen kizárólag Nagy-Britanniában termelt borok szerepeltek. (A vélemények erősen megoszlottak, különösen a fehér borok tekintetében.)

A vendéglátómnak köszönhetően egyszer autóval, kétszer pedig tömegközlekedéssel összesen háromszor jutottam el Margate-be, a régió legnagyobb településébe. A nemrég épült Turner Contemporary, valamint a tengerben (!) található Antony Gormley-szobor, illetve Margate vendéglátóipari egységei, ajándéküzletei felejthetetlen élményt nyújtottak.

Mivel a College programjai között londoni kirándulás nem szerepelt, ezért két szlovén csoporttársammal augusztus 6-án, szombaton, kihasználva, hogy a Southeastern Railway visszalépett az előzetesen meghirdetett sztrájktól, Londonba kirándultunk. Első utunk a Buckingham Palotához vezetett, ahol végignéztük az őrségváltást. Ezután a Camden Market vásárcsarnokában bolyongtunk, és úgy döntöttünk, a csarnokon kívül, az egyik kis utcában, történetesen egy indiai étterem teraszán fogjuk ebédünket elkölteni. Ebéd után a Regent's Parkba metróztunk, ahol kiszáradt fű és embertömeg fogadott bennünket. A Primrose Hill-en nyoma sem volt a kankalinoknak. Gyönyörű viszont a Temze oldalágainak tekinthető csatorna, melynek végén a Soho bazárjaiban találtuk magunkat. A nap végén visszamentünk a Citybe, ahol megtekintettük a Westminster "kötelező" látnivalóit: a parlament épületét (természetesen a Big Bent is), a katedrálist, az apátság épületét, valamint a Wesminster hídon is végigsétáltunk, rálátva a London Eye-ra.

A College által szervezett legnagyobb szabású kirándulás Canterbury-ben volt. A Marlow Színház tövénél meglepő módon egy Canterbury Tales feliratú pubot vettünk észre, majd a középkori utcákon kanyarogva megnéztük annak a kis templomnak a maradványát, amelynek sorsát egy gyertyával világító lakos pecsételte meg, aki öntudatlanul így kínálta célpontul a levegőben keringő ellenséges csapatok számára az épületet a második világháború alatt.

Visszapillantásom Londonban az utolsó nap volt, ahová a College által szervezett kirándulóbusszal érkeztem meg, mivel augusztus 13-án ismét vasutassztrájk volt. Egy kávé az Embankment metróállomásnál a Temze partján, majd irány a Victoria Coach Station, ahonnan a tarnzitbuszom indult a Luton repülőtérre.

Hajdúné Kiss Edit: European School for All Children, Barcelona

Munkatársaim élménybeszámolóját hallgatva elhatároztam, hogy én is szeretnék részt venni az Erasmus+ programon. A sors úgy hozta, hogy egy volt pedagógusunk elhalasztott megnyert pályázatát megörököltem, így szinte az ölembe pottyant a lehetőség.

Az eredetileg kiválasztott képzés nem indult, így az adott lehetőségek közül a "European School for All Children" kurzust választottam. Iskolánk két tanítási nyelvű általános iskola, ahol kétnyelvű és két tanítási nyelvű program kereteiben többféle nemzetiségű és kulturális hátterű tanítványaink is vannak, így nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam a kurzusleírást.

A szállás kiválasztásának legfőbb szempontja a képző helyszínének közelsége volt, ami Barcelona belvárosát tekintve nagyon könnyű feladatnak bizonyult. Egy 3 csillagos hotel mellett döntöttem, mely 24 órával az utazás előtt lemondható. Sajnos még elég bizonytalannak látszott a július végi helyzet, így ez mindenképpen gazdaságos megoldásnak tűnt. A repülőjegy vásárlásával szerintem kicsit sokat vártam, így majdnem dupla annyiért tudtam megvenni a repülőjegyet ahhoz képest, mint amikor kora tavasszal kínálták. No de ezen túltettem magam. Reméltem, hogy a kurzus nem marad el, hisz sok esetben ilyen hírek is érkeztek ismerősöktől, kollégáktól. Egy héttel az indulás előtt kaptam a hírt, hogy a fapados légitársaság törölte a vasárnap esti járatot - a kurzus hétfőn indult -, így reggel 6-kor tudok repülni. Ennek nem igazán örültem, de minden rosszban van valami jó, így szinte egy teljes napom volt akklimatizálódni. Indulás előtt 4 nappal a hotelből kerestek, hogy sajnos nem tudtak kinyitni a covid intézkedések miatt, de egy testvérszállodájukban - 400 méterre az eredeti helyszíntől - átfoglalhatok, ha megfelel, az eredeti feltételekkel. Egy gyors ellenőrzést követően igent mondtam, a négy csillagos szállásra.

Barcelonában nem most jártam először, de mindig szívesen megyek. Ez a város folyamatosan új arcát mutatja, mindig meg tud lepni. Az élmény is új volt azáltal, hogy hosszú évek óta most először utaztam egyedül.

A Europass Teacher Academy épületének homlokzata épp renoválás alatt volt, de belül csodálatos látvány fogadott. Magas belmagasság, szépen felújított labirintusszerű belső tér. A szobák, termek híres spanyol művészekről voltak elnevezve. A recepciónál kedves, segítőkész hölgy navigált mindenkit. A csoportban nyolcan voltunk, egy szlovák hölgy és 6 román pedagógus, akik egy iskolából érkeztek. Ez kicsit érdekes helyzetet teremtett, mert ők a közös nyelvük miatt sokszor beszéltek egymással románul, míg mi a szlovák hölggyel csak angolul kommunikáltunk. A résztvevők nyelvi szintje nem volt egyforma, de a kurzusvezetőnk Federica Di Bartolomeo nagy gyakorlattal, kiválóan áthidalta ezt, mindig odafigyelve, hogy mindenki egyformán kapjon lehetőséget a kibontakozásra, gyakorlásra. Az órák délutánonként voltak fél 3-tól fél 8-ig, a maszk használata kötelező volt. Az elején azt gondoltam, hogy ez nagyon kényelmetlen lesz, de igazán hamar hozzászoktunk. Sokan mesélték, hogy a csoport az órákon kívül sok időt szokott együtt tölteni, ide-oda menni, közös programokon részt venni. Az én esetemben nem így volt. A román csapat családtagjaikkal érkezett, így a fennmaradó időt ők együtt töltötték. A szlovák hölggyel egy cipőben járva, mi hamar összebarátkoztunk és nagyon jól eltöltöttük az időt egymás társaságában.

A kurzus minden percét rendkívül élveztem. Az órák érdekesen, izgalmasan, sok gyakorlati tevékenységgel tarkítva teltek. Délelőttönként újra felfedeztem a várost, mely sokszínű arcával a mai napig elkápráztat. Szert tettem egy új barátságra is, mely remélem sokáig kitart.

Mindenkinek szívből ajánlom az Erasmus programot. Nekem annyira emlékezetes volt, hogy már most a jövő évi utazást tervezem.

Szűcs Marianna: Storytelling, Edinborough

'Storytelling' a javából

Két éve készülök erre a továbbképzésre, de sajnos a Covid és a saját betegségem megakadályozott abban, hogy elrepüljek Skóciába. Végre eljött a várva várt idő, 2022. július 31. A fogadó család Edinburghban egy nagyon kedves édesanya volt a két gyermekével. Jane mindent rugalmasan kezelt és nem kellett este se hazamennünk időre a városból. Viszont meleg vacsora várt bármikor értünk vissza. Szívesen beszélgetett velünk kora reggel is, boldogan osztotta meg tanári tapasztalatait és mindenben segítőkész volt.

Amint a beszámoló címe is sugallta a kurzus neve: 'Storytelling'. Mindig szívesen meséltem az iskolában a gyerekeknek angol és civilizáció órán kanadai élményeimről illetve az ottani helyi kultúráról, vittem őket dráma és olvasó versenyekre.

Azért választottam ezt a tanfolyamot, mert szerettem volna módszertani ötleteket gyűjteni egy másik angol nyelvű országból mese/történet tanítással kapcsolatban. Sokkal többet kaptam annál, amit vártam!

Egy nagyon kedves, tapasztalt skót előadó, egy vérbeli 'storyteller' volt a tanárunk. A szokásos műhelymunkák ill. pár/csoportmunkák mellett rendszeresen lenyűgöző módon skót legendákat, meséket adott elő. Szájtátva hallgattuk minden személyes történetét is,élvezve a skót akcentust és a sok humort. Rengeteg autentikus skót hagyományt tárt fel előttünk mialatt mesélt. Kedves, nyitott személyiségével oldottá tette az 'iskolai' ,sokszor feszült légkört, ezért mindig őszintén tettre készek voltunk a feladatok elvégzésére.

Megismertetett a 'találós kérdések' varázsával, ami bármilyen korosztállyal feszültségoldó. Sok találós kérdést mi is alkottunk, próbára téve egymást. Képeket, fotókat elemeztünk együtt, ami szintén remek módszer a beszélgetésre idegen nyelven. Megosztottuk egymással a saját, múltbeli mese/történet feldolgozásának tapasztalatait. Megadott szavakból mesét kellett faragnunk és átadva egymásnak a szót egy kerek mesét szőnünk. Fokozva az élményt saját készítésű hangszerek is előkerültek a mesemondás alatt. Számos, hazánkból-cseh, lengyel, magyar,német- hozott mesét/legendát legendát adtunk elő a kurzus végén egymásnak, ami úgy tűnt whisky ivás nélkül is olajozottan ment. Az egyik legnagyobb kihívás egy mese közös előadása volt az utolsó nap.

Ezzel még nem volt vége a napnak, a foglalkozások után rengeteg fakultatív program kínálkozott. Igyekeztünk is részt venni szinte mindenen. Az iskola egyik szervezője, egy lelkes, talpraesett fiatalember volt, aki Edinburg nevezetességeivel ismertetett meg minket délutánonként. A híres vár, nevezetes múzeumok,az új skót Parlament, kilátók, éttermek, pubok és egy fantasztikusan színvonalas előadás tette még színesebbé az ott töltött időnket.

Az utóbbi színhelye egy 'Storytelling Centre' volt, ahová az oktatónkkal mentünk. Az egy órás előadáson újabb skót legendákat dramatizált kér remek, neves 'storyteller'.

A hét fénypontja egy táncházban -'Ceilidh Dancing'- töltött este volt. Itt a leggátlásosabb és legrosszkedvűbb ember is jól érezhette magát, olyan kedves, profi tánctanár hívta a belépő vendégeket a táncparkettre. Ez a hagyományőrző, néptánc központ fergeteges hangulatot teremtett fiatalnak és idősnek egyaránt.

Nagyon sajnáltam volna ha ez a skóciai továbbképzés kimaradt volna az életemből mind szakmailag mind pedig érzelmileg. Gazdag tapasztalatokkal fogok visszatérni a diákjaimhoz. Hálás vagyok, hogy részese lehettem a 2022-es ERASMUS+ pályázatnak. Felejthetetlen élmény volt!

Németh Magdolna: English Language and Irish Culture, Cork

A tanfolyamom Írországban, az Ír Köztársaság második legnagyobb városában, Corkban került megrendezésre. A kurzus címe inkább ez lehetne magyarul:" Az ír kultúra az angol nyelven keresztül".

Ha nem is a maga teljességében, de mindenesetre széles körben betekintést nyerhettünk Írország földrajzába, történelmébe, múltjába és jelenébe. Mintegy torta szeletei, megpróbáltuk a két hét minden egyes napján annak egyes területét megismerni: ezek voltak a mítoszok, legendák, mesék, irodalom: költészet, próza, képzőművészet, régi és modern zene, mozi, tánc, a tradícionális ír konyha, a nők jelenlegi helyzete és szerepe a társadalomban, illetve a sport.

Írország nagyon gazdag történelmet mondhat magáénak. Először a druidok,aztán a vikingek, majd 800 éven át az angolok elnyomása alatt élt a sziget népe. Az Ír Köztársaság 1949-ben mondta ki teljes függetlenségét a brit koronától, illetve szakadt el Észak-Írországtól, amely azonban mai napig a brit birodalom része maradt.

Cork nagyon szép város. Az Ír-szigetek harmadik legnagyobb városa. A Lee-folyó veszi körbe, illetve a folyó tölcsér torkolatára épült, kb.30 híd szeli át. Egyik legnevezetesebb épülete a Finnbar Székesegyház. Az 1870-es évek körül épült templom tövében található a CEW: Cork English World épülete.

A csoportunk életkora nagyon hasonló volt: 46-65 éves korig. Még Angela, a tanárunk is kb.45-50 év körüli lehetett, így aztán nagyon sok közös pontot találtunk a beszélgetéseinkben. Mivel a volt szocialista táborból jöttünk mindannyian, így sok közös élményünk, közös találkozási pontunk volt.

Az órák minden nap 9-13 h-ig, majd 14-16 h-ig folytak. A tanórai foglalkozások nagyon változatosak voltak: a tanár élőbeszéde mellett vitatkoztunk, eszmét, illetve tapasztalatokat cseréltünk nem csak egymás között, de Angelával, a tanárunkkal is. Ő rengeteg film-, kép, és hanganyagot hozott.

Az ismeretek, új információk megszerzésének számtalan módja volt. A legelső ilyen egy interaktív városfelfedezés volt. Az első nap délután megismerkedtünk a város nevezetességeivel. Ehhez az anyagot egy 4 oldalas nyomtatott papíron kaptuk. Az itt szereplő utasításokat követve, az utcai járókelőket, intézményi dolgozókat kellett kifaggatni Cork legfontosabb ismérveiről.Kis csapatunk együtt dolgozott. Másnap az órán feldolgoztuk a szerzett ismereteket. Egy másik alkalommal, amikor az ír tradicionális konyháról tanultuk, a csoporttal étterembe mentünk. Nagyon ízletes az ír konyha, nem idegen a magyar ízektől.

Minden alkalommal rengeteg programon vettünk részt. Minden egyes élmény, életérzés hozzájárult ahhoz, hogy ráhangolódjunk, átvegyük azt az érzést, ami a várost, illetve azz országot áthatja. Részt vettünk múzeum látogatáson, jártunk ír pubban, részt vettünk hagyományos szabadtéri ír táncos estén. Meglátogattuk a város börtönét a City Gaol-t, amely ma már múzeumként működik csak. Hétvégén kirándulni mentünk a sziget dél-nyugati partvidékét, tájait jártuk be: Gougane Barra, Kenmare és Killarney

Egyik délután városnézést szerveztek számunkra, ahol idegenvezetőnk segítségével megismerkedtünk Cork történelmi múltjával.

Kihelyezett tanóra keretében utaztunk el, szintén idegenvezetőnkkel Coubh-ba. A város inkább a tragédiák sokaságáról nevezetes. Innen indult el 3,5 millió ír ember az Újvilágba, Amerikába az 1845 és 1850 között, majd később is sokan vándoroltak el. Sokan, kb. 400 000-en Ausztráliába kerültek fegyencként, illetve innen indult utolsó útjára a Lusitania és a Titanic is.

Az órákon kívül szabad időnk minden pillanatát tájak, városok felfedezésével töltöttük. Eljutottunk a következő helyekre: Kinsale, Youghal, Burren, Cliffs of Moher, Észak Írország: Belfast, Giants' Causeway, Galway City, Dark Hedges, ahol a Trónok Harca című film bizonyos jeleneteit forgatták. Ennyit az élményekről, amelyeket az utazások során, aktív nyelvhasználattal sajátítottunk el.

A tanórákon is nagyon változatos módszerekkel, általam nem ismert szellemes, játékos módon gyakoroltunk nyelvi újdonságokat, kifejezetten ír angol kifejezéseket, amelyeket a mindennapi életben használnak. E mellett a helyes hangsúlyozás, kiejtés, intonáció is előkerült. Mivel a csoport egész jól boldogult a nyelvvel, ezért inkább ennek gyakorlása kapott szerepet.

Nagyon kellemes, jó hangulatú csoportunk volt. Sokat beszélgettünk, mindenhová együtt mentünk, sokat használtuk az angol nyelvet. Én és Budai Zsuzsa, aki szintén magyar volt is angolul beszéltük meg a dolgainkat a kis társaságunkban. Külön WhatsApp csoportot is létre hoztunk, ott, még a haza menetelünk után is tartottuk, tartjuk a kapcsolatot.

Balazsin Mónika: Using Technology in the Classroom, Dublin

Tengerpart, óceán, sziklák, Erasmus+, Dublin!

Immáron második alkalommal utazhattam el idegen nyelvterületre az Erasmus+-nak köszönhetően. A Covid miatt a 2020-ra tervezett utazásunk 2022-ben tudott megvalósulni, július 25 - augusztus 5. között két hetet tölthettem Írország fővárosában, Dublinban. A Twin English Centre Ireland szervezésében vettem részt a Using Technology in the Classroom képzésen.

Kolléganőmmel - aki Corkban vett részt képzésen - együtt vágtunk neki az ismeretlen országnak. Izgatottan, nagy kíváncsisággal készültünk az útra, a kéthetes képzésünket meghosszabbítottuk további négy nappal, így 3 hétvégét töltöttünk a gyönyörű Írországban.

Szállásom a modern, mindennel felszerelt Beckett Houseban volt. Az iskola Dublin belvárosában volt, az óráim minden nap reggel kilenctől délután egy óráig tartottak. A tanfolyamot a technológiai támogatású, tanulás iránt érdeklődő tanárok számára hirdették meg, ahol megtanulhattam, hogy hogyan lehet a laptopokat, táblagépeket és okostelefonokat jól használni a tanítás-tanulás folyamatában. Sajnálatos módon tanárhiány miatt nemcsak IKT oktatásban részesültem, hanem A 21. századi oktatás c. képzésre jelentkezett résztvevőkkel vontak össze minket, amely elméleti oktatás volt, és magas szintű nyelvismeretet igényelt. Az eredeti csoportban a magyarokon kívül spanyol, olasz cseh, török és brazil tanárokkal tanulhattunk együtt. A második héten a csoport átalakult, többen hazamentek, és új kollégák csatlakoztak hozzánk.

Trénerünk (Ben) szakmailag és módszertanilag is naprakész, felkészült, oktató volt, aki jó tanulási környezetet biztosított számunkra. Minden tananyagot hozzáférhetővé tett számunkra a Google Classroom felületén, így ezt később bármikor felhasználhatjuk. Megismerhettük a podcastek készítését, a digitális történetmesélést, eportfolió készítésének menetét, a közösségi terek alkalmazásának lehetőségeit. Beszéltünk a projekt alapú oktatásról, az értékelések típusairól, a kritikus gondolkodás digitális eszközeiről, a fordított osztályterem előnyeiről, a tanulói autonómiáról, valamint a digitális írástudásról és állampolgárságról.

A tanfolyamon több applikáció használatával ismerkedtünk meg, pl. notion, padlet, wordwall, quizlet, flip, nearpod, audacity, express.adobe app-okkal. A megismert alkalmazásokat új ismeretek feldolgozására, összefoglaló órákra és számonkérésekre is fel lehet használni.

Délutánonként lehetőségünk volt részt venni az iskola által szervezett városnézésen, múzeumlátogatáson. Kipróbáltuk a helyi ételeket, italokat az ír pubokban.

A hétvégeken igyekeztünk megismerni Írország természeti szépségeit. Többször is volt szerencsénk eljutni a tengerpartra. A Howth kikötőből lenyűgöző látvány tárult elénk, egy kis hajóval eljutottunk Írország szeméhez, egy gyönyörű szigetre. Malahide-ban megtekintettük a Talbot család kastélyát és a tengerpartot. Egy bérelt autóval eljutottunk a keleti partról az ország középső részén át egészen az Atlanti-óceán partjára, miközben gyönyörű tájakat, várakat láthattunk. Az utolsó hétvégén elutaztunk Írország túloldalára a Moheri sziklákhoz és Burrenhez. Innen lélegzetelállító látvány tárult elénk az Atlanti-óceánra. Másnap a Giant's Causeway felé vettünk utunkat, majd Belfastba, Észak-Írország fővárosába.

Szeretném köszönetemet kifejezni iskolámnak, Lang Erikának és Förstner Anitának, hogy csodálatos két hetet tölthettem el a smaragd-szigeten!

Szabó Mónika: Brighton

Első alkalommal vettem részt az Erasmus + program keretében külföldi tanulmányúton 2022. július 04 - 15 között. Általános nyelvtanulási szándékkal, a Brightonban székelő ELC iskolát választottam.

Az English Language Centre egy klasszikus angol villa épületben működik. Az épület hangulata a varázslat érzését, a különlegesség hangulatát kelti az emberben. A nyelviskola munkatársai kedves, nyitott emberek, az ügyintézés gyors és hallgatócentrikus. Az első nap csoportunk tagjai, a korhű bútorokkal berendezett dolgozószobában gyülekezett, az ismerkedést itt kezdtük meg. Az első varázslattal ekkor szembesültem, hisz nem az alapfokú, általános nyelvet tanuló csoportba osztottak be, amibe jelentkeztem, hanem egy módszertani kurzusra, ahol a csoporttársaim angolt tanító, vagy angolul tanító kollégák voltak Spanyolországból, Svájcból, Finnországból, Lengyelországból és Csehországból, sokkal magasabb szintű nyelvtudással, mint Nekem van és már Mindenki gyakorlott Erasmus hallgató. A varázslat pedig a kommunikáció, a pedagógusok közös nyelve. Értettük és megértettük a másikat, jó hangulatban csevegtünk, mikor megérkeztek az oktatóink. A különlegesség érzése a kettő hét alatt először akkor érintett meg, mikor a heti órarendet megkaptuk és minden napra délután háromtól társasági programok sorát kínálták. Oktatóink hangsúlyozták, hogy különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szociális - és kommunikációs készségek fejlesztésére, melynek leghatékonyabb módja, ha élménnyel, szabadidős tevékenységgel párosítják az információk és a módszer átadását. a keddi délutánokat a Mindfulness -nek szenteltük, ahol a burn out elleni személyes technikákat tapasztaltuk meg. A szemlélet középpontjában az az egyszerű kijelentés állt: "If the teacher is OK, Students are OK". A választott modulokhoz a 16 fős csoportot 2 - 3 kisebb csoportra osztották, attól függően, hogy ki milyen plusz érdeklődési területet választott. Létrehoztak egy közös padlet felületet, ahol a napi tananyag és jegyzetek mellett a saját projektjeinket, gondolatainkat is feltölthettük. Így a csoportok beleláttak egymás projektjeibe.

Az általam választott modul célja, az általános iskolai pedagógiai módszertani eszköztár bővítése, és a digitális eszközök módszertanba való beépítése. Az egész képzés egy időutazás volt, ami azonnal a tanulási nehézséggel küzdő diák bőrébe bújtatott és mutatta meg az iskolát, az intézményes tanulást. Egyszerre voltam beszédészleléssel - beszédértéssel küzdő, diszlexia és diszgrafia tüneteit mutató és figyelemzavarral küzdő nebuló. Közben figyeltem az érzéseimet, a csoportban betöltött szerepemenet, az oktatóim helyzetkezelését, módszertani bravúrjait. Azt gondolom, sokkal többet hoztam haza így, mintha az eredetileg választott alapszintű nyelvi képzésre sorolnak be.

Önálló projektként egy városismereti túra, egy hétvégi szabadidős tevékenység megszervezését kaptam, valamint a SPRE / situacio - puzzle - respont- evolution / iránya mentém kellett az itthoni szakmai munkámat elemezni. A képzés során elsősorban a padlet.com felületét használtuk, melyet nagyon hasznos felületnek tartok a digitális oktatás, a szaktárgyi tudástartam strukturált megosztásához, és a közösségi kommunikációhoz. Örülök, hogy részt vehettem az Erasmus pályázatban, hiszen egy fantasztikus lehetőség a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődése tekintetében. Csodálatos volt megtapasztalni azt a kulturális sokszínűséget, az érintett pedagógusok közötti együttműködést, kooperációt, amely az európai országok pedagógusai között, a közös tanulás során, és a szabadidős programok alatt.

Brighton Anglia déli részén elterülő tengerparti üdülőváros, mely sokszínűségéről és toleranciájáról ismert. A város, valamint a városban nyaraló és élő emberek hamar átírták a fejemben élő angolszász kultúra képét.

A képzők magával ragadó személyisége, fantasztikus szakmai tudása, és tapasztalata biztosíték volt, hogy sok-sok új gyakorlati ötlettel, és módszertani praktikával tértem haza.Köszönöm az intézményünknek a lehetőséget, Lang Erika kolléganőnknek az áldozatos koordinátori munkáját, hálás vagyok, hogy részt vehettem az Erasmus programban!

Hangya Réka: York

2022 június végén, július elején két hetet tölthettem el az ERASMUS+ program keretén belül Angliában, Yorkban. A nem túl zökkenőmentes utazást követően megérkeztem a város huntingtoni részébe, ahol a szállásom volt. A helyi tömegközlekedés némi nehézséget jelentett számomra, nem beszélve a jobboldali közlekedésről.
Az első nap elég fárasztó volt, a kimerítő utazást követően délután 5 óráig tartott az oktatás. Az iskola igyekezett a hosszú tanítással töltött órákat a szünetben frissítő teával és kávéval enyhíteni. Kiderült, hogy a csoport, akikhez beosztottak, teljesen más jellegű képzésre, más szinten jelentkeztek, azonban nagyon jól összebarátkoztam a két hölggyel.
Az első két napot követően spanyol kollégákkal kerültem egy csoportba, akikkel az angliai oktatási rendszer mellett a spanyol és a magyar iskolai életet jellemzőit is megosztottuk egymással. Ani, a tanárnőnk nagyon kedves volt, igyekezett számunkra hasznos és érdekes témákkal kitölteni a tanórákat. A reggeleket az előző nap ismétlésével kezdtük, illetve kis szóbeli számonkérő feladatokat kaptunk, melyeket csoportban kellett megoldanunk. Mindannyian készültünk egy-egy előadással is a többiek számára.
Én az általam alkalmazott írás tanítás módszerét osztottam meg velük egy írás óra keretén belül.
A második héten Richard fejlesztette az angol nyelvtudásomat. Személyében egy nyugodt, kiegyensúlyozott, türelmes pedagógust ismerhettem meg. Tanóráit nem korlátozta a tantermi oktatásra. Egyik alkalommal a Shamblesbe a helyi piacra mentünk, ahol a különböző portékák neveivel fejleszthettem szókincsemet. Nagyon érdekesnek találtam az ünnepekkel kapcsolatos foglalkozást is, melyeket kiegészített a családja által ismert japán hagyományokkal és természetesen az ezekhez kacsolódó magyar szokásokat is megbeszéltük. Hetente kétszer az ebédidőben lehetőségünk volt kísérő tanárokkal eltölteni a szabadidőnket. Megmutattak számunkra egy általuk kedvelt éttermet, ahol közös beszélgetés mellett fogyaszthattuk el a finom ételeket. Az iskola szervezésében közösségi programokon is részt vehettünk. Nekem legjobban a szellem túra tetszett, ahol egy kísértetbusszal utaztunk át a városon és York múltjához kapcsolódó különböző "szellemes" történetekkel ismerkedtünk meg.
Az első napokban megismert csoporttársaimmal egy svájci és egy német hölggyel vettük nyakunkba a várost és csináltunk közös programokat. Az érdeklődési körtől függően időnként több fővel is kibővült vidám kis csapatunk. Első két nap felfedeztük a várost, ahol rengeteg látnivaló akadt és sok kulturális programlehetőségből válogathattunk. Végigsétáltuk a városfalon, melynek még római kori szakaszai is megmaradtak.
A harmadik napon ellátogattunk a Van Gogh: The Immersive Experience kiállításra. A 360 fokos digitális vetítések által, valamint egy egyedi hangulatú fény- és hangshow keretén belül pillanthattunk bele a festőművész életébe és munkásságába festményein keresztül.
A negyedik napon a csodálatos yorki katedrálist vettük célba, mely a világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa és egyben Anglia egyik legimpozánsabb egyházi épülete. Ólomüveg ablakait 2002-ben az angolok méltán választották Anglia 7 csodája közé.
Az ötödik nap délutánját egy viking faluban töltöttük a YORVIK Viking Centerben. Bepillantást nyerhettünk a X. századi vikingek hétköznapi életébe. Egy "időgépen" utazva megnéztük a piacot, hogy néztek ki a lakóházak, mivel kereskedtek a korabeli emberek és megismerkedhettünk különböző használati tárgyaikkal, ékszereikkel. A kiállítás elején és végén régészeti lelőhelyek feltárásának menetével, illetve az ott kiásott tárgyakkal ismerkedhettünk meg. Az estét egy hangulatos angol pubban töltöttük, ahol a kellemes hangulatról egy zenészekből álló csoport gondoskodott, akik autentikus népzenével szórakoztatták a kikapcsolódni vágyókat.
A hétvégén egy hosszú utazást tettünk, hogy a tengerpartról is gyűjthessünk élményeket. Útközben ráláttuk a pickeringi állomásra, melyet többek között a Harry Potter filmekből is ismerhetünk. Whitby nagyon hangulatos tengerparti város hatalmas kikötővel, kanyargós kis utcákkal sikátorokkal, bazárokkal, tengeri herkentyűket kínáló éttermekkel, kávézókkal. Itt található a világhírű Whitby Jet, ami egy fekete drágakő és a Szűz Mária plébániatemplom, amelynek templomkertje adott ihletet Bram Stokernek világhírű Drakula című könyvének megírásához. A hídon átgyalogolva felsétáltunk az East Cliffenre, ahol a St. Hilda's Abbey romjai uralják a város látképét. Vasárnap a múzeumkertbe mentünk, amely egy római fesztiválnak adott otthont. A sátrakban és a sátrak előtt zajlott a korabeli élet. Az asszonyok főztek, kézműves dolgokat készítettek. A férfiak a fegyvereiket tisztogatták, hangszereiken játszottak, illetve egy bőrfeldolgozó munkáját is megtekinthettük. A gyerekek korabeli ruhákba bújhattak, sőt a bátrabbak harci kiképzésen is részt vehettek.
A következő héten a város több pontján zajló Mystery Plays-en vettünk részt. A szereplők szekereken vonulnak a helyszínekre, ahol a keresztények történetét bemutató középkori darabokat adnak elő, melyet régen a kézműves céhek rendeztek, hogy látványos minőségi kultúrával szórakoztassák az egybegyűlteket. A leedsi kirándulásunk során megnéztük a Kirkegard Market csodálatos épületét, mely a M&S alapítóhelye és tettünk egy sétát a belvárosban, mely a bevásárlóárkádjairól ismert. Természetesen a délutáni kávé, süti kombót itt sem hagyhattuk ki. Hazafelé a piacon friss gyümölcsöt is beszereztünk. Természetesen a híres Cat Café-t sem hagyhattuk ki yorki kávézásaink során, ahol az egyik legjellegzetesebb süteményt, a Victoria Sponge-t is megkóstoltuk lusta macskák társaságában.
A második héten vettünk részt a Ghost Bus Tour-on is, akol egy besötétített, kísérteties hangokkal, füsttel övezett buszon látogattuk meg York kísértetjárta helyeit és szellemesen szörnyűséges történeteket tudhattunk meg a város egykori lakosairól, különböző helyszíneiről. Felmásztunk a Clifford - Tower-be is, mely York egyik jelképe, az egykori kastély legnagyobb megmaradt része, mely először kincstárként, később börtönként funkcionált.
Az utolsó napra is tartogatott kulturális csemegét számomra a város. Hazaindulásom előtt két néptáncos csoport népzenével kísért előadásának lehettem szem- és fültanúja. Nagyon érdekes volt a nadrágok alsó lábszár részére felvarrt millió csengő hangja, ahogy megszólalt a tánclépés bizonyos mozdulatainál.
Az angliai esőre nem panaszkodhatok, hiszen csak kétszer kapott el minket egy-egy futó zápor, azonban végig nagyon hideg volt, melyre nem igazán voltam felkészülve. Az itthoni 40 fokokhoz képest az ottani 18 elég (h)idegen volt számomra, a nyár kellős közepén.
Rengeteg élménnyel telve tértem haza a továbbképzés után. Igyekeztünk jól kihasználni az időnket, minél több mindent megnézni, átélni. Most, hogy össze kellett szednem és le kellett írnom ezt az időszakot, látom, hogy tényleg sikerült rengeteg programot, látnivalót belezsúfolni ebbe a két hétbe. Kívánom mindenkinek, hogy legalább ilyen tartalmasan töltse el a rendelkezésére álló időt.

Lang Erika: Tablets and Smartphones - Using Mobile Devices as Educational Tools

Dublin, 2021. 10. 25-30.

A Covid-helyzet miatt nehezített körülmények közül, csökkentett létszámban - a pályázat megírása alatt nem volt jelenléti oktatás, és így két résztvevővel - de újra sikeresen pályáztunk Erasmus projekt véghezvitelére.

Az 2021-es év őszi szünetében járhattam így Dublinban, egy nagyszerű IKT továbbképzésen.

A képzésről szeretnék először szót ejteni: ez volt a legtöbb hasznos információt nyújtó, a munkámban azóta is nap mint nap használt ismereteket biztosító, új módszereket, alkalmazásokat, applikációkat nyújtó kurzus, amin eddig részt vehettem. Többek között megismerkedtünk az Edmodo, Language Learning Apps nyelvtanulást segítő alkalmazásokkal, a tanóra szervezésére, vezetésére alkalmas programokkal, kollaboratív táblákkal, a Kahoot, Quizlet, edPuzzle, Quizizz, Plickers, LearningApps alkalmazásokkal.

Dublin igen hangulatos hely, tulajdonképpen Európa pub-fővárosa, teli bulizó fiatalokkal és nem olyan fiatalokkal, komoly éjszakai élettel. Legfőbb nevezetességeinek egyike is egy pub, a Temple Bar, előtte hosszan kígyózó sorokkal, mert ugye ezt mindenkinek látni kell.

A másik, szintén alkoholhoz köthető, de anélkül is remek elfoglaltságot nyújtó lehetőség a Guinness sörgyár bemutató komplexumának felderítése, ahol nagyon érdekesen mutatják be a sörfőzés mikéntjét. Itt található a világ egyik legkellemesebb munkaköre is (legalábbis a sörivóké mindenképp), és ez a kóstolóé, ami az aznapi főzés eredményének a kóstolását jelenti már délelőtt tízkor.

Dublin látványos parkokban is nagyon gazdag, ezekben teljesen természetes, ha legelő dámszarvadokat látunk, amik egészen közel engednek magukhoz. Nagyon szép a botanikus kertje is.

Hallooween estéje is beleesett a kinn tartózkodásunkba, és ez mint kiderült, külön érdekessége a városnak. Igen komolyan veszik a házak előkertjének a feldíszítését, és Hallooween este pedig számos központi, kültéri rendezvényen lehet részt venni.

Mindenképp érdemes még megtekintésre a Trinity College könyvtára, nemcsak olyan lelkes könyvtár rajongóknak mint én vagyok.

Hosszabb kirándulásra a Moher-sziklákhoz mentünk, ami lenyűgöző szépségű természeti értéke Írországnak.