Élménybeszámolók
Itt add meg az alcímet

Lang Erika: Oxfordi élmények

2018. nyarán egy roppant intenzív, inspiráló és hasznos két hetes időszakot tölthettem el Oxfordban az Erasmus+ programnak köszönhetően.

A képzés előtti hétvégét londoni városnézéssel ütöttem el, így gyorsan ráhangolódhattam az angol nyelvre. (És az, hogy túléltem egy Ryanair-sztrájkkal terhelt repülőutazást és a két napot egyedül Londonban, megfelelő önbizalmat adott a következőkre.) A brit fővárosban pedig olyan helyekre is eljutottam most, ahová egyébként (csoporttal közlekedve) eddig még nem.

Oxfordba vasárnap este érkeztem, nem túl későn, de ahhoz már elég későn, hogy a busz csak óránként járjon abba a közeli kertvárosba, ahol a szállásom volt. Így taxizni voltam kénytelen - mint utólag kiderült, a fekete, tipikus angol taxikat érdemes elkerülni, ha nem akarod a dupláját fizetni a valós tarifának. De a szálláson már csak jó meglepetések értek: a vendéglátó család rendkívül kedves volt, a szobám gyönyörű, Mandy, a szállásadónő "roast dinner"-rel (tipikusan vasárnap fogyasztott angol vacsora) várt. A házban körbevezettek, és ami különösen mély benyomást tett rám, hogy a szobámban várt egy vadiúj szennyeszsák, mivel a mosást is a háziak intézték. A kurzus mellett pedig egy további angol nyelvi képzést is kaptam azáltal, hogy a szállásadónő minden este egy-két órát beszélgetett velem. Nagyon tetszett még, hogy a két hét során végig igyekezett jellegzetes angol ételeket főzni, és mivel teljesen rákattantam a teaházi cream tea - fekete tea tejjel, scone (sütemény), megkenve clotted cream-mel (nagyon sűrű tejszín) és eperdzsemmel - fogyasztására, utolsó este még azt is elkészítette nekem.

Hétfőn reggel egy rövid eligazítással (amin az iskola vezetője beszélt, és örömmel konstatáltam, hogy mindent értek) megkezdődött a nyelvi képzés a Lake School of English-nél, a kurzus címe pedig English for Effective Communication volt. A képzés tematikája, a módszerek, a játékos feladatok és a tanárunk is (Sharlene Mataru, egy perui és kínai gyökerekkel, gyönyörű kiejtéssel és remek tanítási érzékkel rendelkező fiatal angol nő) kifogástalannak bizonyult. Mivel én nem vagyok angol nyelvtanár, a feladatokat, a módszertant nem tudtam egyből hasznosítani, de kellő adaptálás után nagyon sok mindent használok a mai napig a tantárgyam tanítása során. Sharlene egy nagyszerű könyvet is írt angol szólások témában, amit megvásároltam, és mivel azonnal használható, fénymásolható gyakorlatok vannak benne, a tanári kar azóta is szívesen alkalmazza.

A csoportunk is szerencsés összetételű volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ugyan a kilenc fős csapatból öten magyarok voltunk, de megbeszéltük, hogy csak angol nyelven kommunikálunk, és tartottuk is magunkat ehhez. (Csak utolsó este "bűnöztünk" egy búcsú pub-ozás keretében.) Csapatunk szerves részét képezték még: egy japán nyelvtanárnő, egy libanoni nyelvtanár és egy lengyel tanárnő. Délutánonként és hétvégén rendszerint kisebb, 2-5 fős csoportokban róttuk a várost, és vettünk részt különféle kulturális és egyéb programokon, ezáltal is fejlesztve nyelvtudásunkat. A képző iskola is biztosított programokat, ezek egy része benne foglaltatott a kurzusdíjban, a hétvégi programok pedig fizetősek voltak. A képzés második napján du. egy - iskolai idegenvezetőnknek köszönhetően igen szórakoztató és informatív - városnézésen vehettünk részt, a hét folyamán pedig még a Christ Church College-ot látogattuk meg közösen.

Ezen kívül a két hét során számtalan inspiráló, érdekes, vagy egyszerűen csak tökéletes kikapcsolódást nyújtó programon vettem részt. Oxfordban visszajáró vendég és vásárló lettem Anglia legnagyobb (és biztos a legszebb) könyvesboltjában, a Blackwell-ben.

Ellátogattam az egyetem botanikus kertjébe, megtekintettem a Tolkien kiállítást a Bodleian Library-ben, és végigjártam a meglepően szép épületben helyet kapó és igen érdekes kiállítással bíró Natural History Museumot.

Jártam három College-ban is: a Christ Church-öt a Harry Potter forgatás (és talán a látványos ebédlő, és az egykor itt tanító Lewis Caroll) miatt lepi el a turisták hada, de ennek ellenére mindenképp megtekintésre érdemes. A Magdalen College gyönyörű, fehér rózsákkal befuttatott kerengőjével mintha Csipkerózsika meséjéből jött volna elő, a Balliol College-nak pedig szintén jó kis ebédlője és fantasztikusan szép kertje van.

Hétvégén jártam a Cotswolds-ben is, ez egy Oxford melletti terület, amelyet gyakran a "tipikus angol vidék"-ként jellemeznek, benne mézszínű kőzetből épített házikókkal és töménytelen virággal.

Másnap Shakespeare születési helyét, Stratford-upon-Avont jártam be elejétől a végéig, az íróhoz köthető öt házból hármat végiglátogatva. A leghangulatosabb Anne Hathaway szülőháza volt, ami egy félórás sétára van a központtól, ezért jóval kevesebben látogatják. Már másodszor jártam a városkában, de ugyanolyan lenyűgöző volt, mint elsőre. Délután még egy hajózás is belefért az Avon-on.

Persze a számtalan pub végiglátogatása sem maradhatott ki (a teljesség igénye nélkül): The Head of the River a Temze partján, The Eagle and Child, ami az Inklings ("Tintácskák") írói csoport törzshelye volt (Tolkien, C. S. Lewis), a Red Lion, az egyik legnépszerűbb és legnagyobb, és a Turf - ez az a kocsma, ahol nem kapták rajta Bill Clintont füvezésen.

Felmásztunk az egyetemi templom tornyába is, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész városra és Oxford ikonikus épületére, a Radcliff Camerára.

Egyik tanítási nap délutánján kisétáltam Port Meadow-ba is, ahol az oxfordiak pihenik ki az aznapi munkát. Ez egy nagy mező az Oxford Canal partján, ahol számtalan háziállat (ló, tehén) mászkál szabadon, és sokféle madarat látni (több, mint tíz madárfajt számoltam, a vadludaktól - akikkel együtt úsztak a helyiek - a szürke gémig volt ott minden), sokan csónakáznak, hajóznak, fürdenek, vagy csak sétálgatnak az állatok között.

Hazautazás előtti napon pedig a szépséges Blenheim kastélyt és parkját látogattuk meg az iskola szervezésében.

És mindezek mellett már egyszerűen az is nagyszerű élmény volt, hogy két hétig egy ilyen gyönyörű kisvárosban élhettem, mint Oxford.

 Kristyák Adrienn:  Vándorlás Canterbury-be

Össze kéne foglalnom tömören azt a sok élményt, ami ezalatt az utazás alatt ért. Nem könnyű hisz a vidám hangulatú magas színvonalú továbbképzés mellett alkalmam nyilt kicsit megnézni
néhány nevezetességet is .
A Pilgrims által nagyon alaposan megszervezett gyönyörű környezetben lehettem. A közlekedést mindenki maga szervezte. Ki repülővel és vonattal ki repülővel és busszal ki pedig repülővel és taxival érkezett meg. Ha valaki talált útitársakat a taxihoz telekocsi jelleggel (pl. 6 fő egy taxiban)
nagyon gyorsan és egész olcsón lehetett utazni. Én vonattal(High Speed Train) retúr jegyet véve majd sétálva érkeztem meg a varázslatos ´University of Kent´ területére. A park gyönyörű volt bár a 35 fokos hőség kicsit kiszárította a gyepet. Az épületek modernek jól felszereltek voltak. A
szállások többfélék. Volt egyszemélyes és hatszemélyes is. Én az egyszemélyes szobát választottam, mert úgy gondoltam itt tudok az oktatás mellett megfelelő módon pihenni is. Minden szobában wifi kapcsolat volt. Minden nap takarították a szobát és feltöltötték teával, kávéval. A szállás mellé a campus ebédlőjében ingyenes reggeli járt. Itt nemzetközi konyha volt Mindenből lehetett venni. A további étkezéseket magam intéztem.
Minden képzéscsoportnak volt külön campusa. Pl mi akik drámatechnikákat tanultunk egy csendes különálló részben tanultunk. Oktatónk Peter Dyler volt. Rengeteg nyelvórákon
drámafoglalkozásokon jól használható játékot mutatott be, egy jól felépített két hetes képzés keretén belül. A csoport összetétele nagyon vegyes korú és nemzetiségű emberekből
állt össze. Mi magyarok négyen vettünk részt és mindenki Erasmus + KA pályázat elnyerése után jöhetett. A csoportban a spanyol kollégák közül voltak Erasmus + pályázok és olyanok is
akik saját maguk fizették a képzést. Meglepődtem, hogy Japánból, Németországból, Franciaország, Olaszországból, Szerbiából és Afrikából is jöttek.
Minden nap 9-kor kezdtünk és ebédszünettel együtt kora délután
végeztünk az órákkal. Ismételtünk néhány előző napi játékot kaptunk érdekes házi feladatokat is. Nem volt semmi kötelező csak ajánlott . Sokat nevettünk. Peter az oktatónk mindig figyelt a visszajelzéseinkre
Délután fakultatív előadásokon, kirándulásokon lehetett részt venni. Számomra a Skót est volt a legvidámabb. Itt kicsit táncoltunk énekeltünk is. Részt vettünk hajótúrán is. Voltak, akik
idegenvezetéssel nézték meg a várost én magam fedeztem inkább fel. Canterbury-ben található több nevezetesség is, de bevásárlóközpontok és több jó kihagyhatatlan ´PUB´ is.
Miután hamar összebarátkoztam egy francia két spanyol és egy német kollégával együtt
is elmentünk kirándulni egy közeli Chilham nevű kisvárosba megnézni egy régi iskolát
illetve a tengerpartra busszal, ami igen közel van. Láthattam a klasszikus apályt is.
Elmentem Londonba is megnézni a bringás felvonulást is. A magyar kollégákkal
megbeszéltünk, hogy néha együtt is jó, de nyelvet gyakorolni és tanulni jöttünk tehát nem
jártuk sokat össze illetve mindig angolul beszéltünk. A csoport csinált közös programokat
is. Mivel nők férfiak idősek fiatalok vegyesen voltunk nagyon jó csoport jött össze.
Mindenki nyitott vidám és kedves volt.
A hazaút sajnos a különböző balesetek illetve a légitársaságok problémái miatt kicsit nehézkes volt, de mivel tartalékoltam erre ez is gyorsan megoldható volt.
Mindent egybevetve remek út volt és csak ajánlani tudom.

Liptai Réka: Interkulturális készségek tréning, York Associates, York, Egyesült Királyság

A képzésre 2018 augusztus 6-17 (10 tréningnap) között került sor York városában az Egyesült Királyságban, és egy életreszóló élményt nyújtott, arra ösztökélve engem, hogy az ott megszerzett ismereteket minél szélesebb körben továbbadjam.

A pályázati folyamat során is sokat tanultam arról, mennyi adatra és pontos információra van szükség ahhoz, hogy a pályázatot egyáltalán be tudjuk nyújtani, a koordinátor kollégám felkészültsége és lelkesedése nélkül sokkal nehezebb lett volna.

Amikor megtudtuk, hogy sikeres lett a pályázatunk nagyon boldog voltam, ugyanakkor máris neki kellett állni az út szervezésének. Tudtam, hogy minél később veszem meg a repülőjegyet, annál drágább lesz, de nagyon sokat kellett keresgélni, hogy mi az olcsóbb. York városa egy gyöngyszem Angliában, de az odavezető út elég göröngyös, ugyanis nincs repülőtere, közvetlen járat vagy Manchesterbe, vagy Leedsbe vagy Londonba van, onnan vonattal lehet a várost megközelíteni. Összesítve az utazási költségeket, a legolcsóbbnak egy manchesteri repülőút és onnan egy vonatozást tűnt, és mivel az interneten mindent le lehet foglalni, mind a repülőjegyet, mind a vonatjegyet meg is vásároltam (előre vásárlás olcsóbb).

A kiutazás kisebb bonyodalmakkal (Ryan Air sztrájk, késés) de végül sikeresen megoldódott, a fogadó család nagy szeretettel várt. A vonatállomásról kis városbemutatással jutottunk el hozzájuk, egy gyönyörűen berendezett kis szoba várt, internet eléréssel, TV-vel, teljes kényelemmel. Előre izgultam az angol konyha hírhedt finomságai miatt, de semmi okom nem volt panaszra, a háziasszonyom nagyon finom vacsorákat főzött, reggelire pedig magam válogathattam a sok finomságból, ami a hűtőben volt.

Hétfőn reggel a háziasszonyom még kocsival bevitt a képzőközpontba, de másnap már buszbérlettel buszra szálltam, gyalog elég bonyolult és hosszú út lett volna. A képzőközpont munkatársai rendkívül kedvesek és szolgálatkészek voltak, bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk. Minden reggel finom kekszek és innivalók vártak ránk, mindenki a maga kedvencét (kávé, tea) készíthette el. A csoport összetétele a két hét során alig változott, az első héten hatan voltunk, a második héten már csak négyen maradtunk (amit én személy szerint nagyon sajnálok, mert rendkívül kedves, értelmes emberekkel ismerkedtünk össze). A csoportban volt egy német hölgy, két olasz hölgy, egy lengyel hölgy és egy magyar hölgy rajtam kívül, a második hétre az egyik olasz hölgy és a lengyel hölgy távozott. Természetesen a kapcsolat megmaradt, a mai napig írunk egymásnak.

A trénerünk egy idősebb úriember volt, William Roche. Annyi történettel, személyes tapasztalattal gazdagította a tananyagot, hogy nem bírtam csodálkozni, hogy emlékszik ilyen jól a nevekre, helyekre, dátumokra. Az első pár nap az alapozásról szólt, a csapatnak össze kellett szokni, hogy olyan témákat is el tudjunk mondani egymásnak, amit egyébként nem nagyon osztanánk meg idegenekkel. Mind a trénerünk, mind a képző intézmény profi módon segítette elő azt, hogy a hat egymás számára idegen emberből pár nap alatt egy összetartó és egymást elfogadó, támogató és segítő csoport legyen. Csak bizalmi légkörben tudtak a csoport tagjai őszintén megnyílni egymás előtt, és saját tapasztalataikat elmesélni más kultúrák kapcsán. Nagyon érdekes volt például az olasz hölgyeket hallgatni a roma származású diákjaikkal kapcsolatos problémájukról, sok esetben mintha csak a saját tanár kollégáim tapasztalatait hallottam volna vissza. A trénerünk rendkívül okosan irányította a beszélgetéseinket, sőt olyan vendégeket hívott a csoportba, akik rendkívül autentikusan tudtak az adott népcsoportról beszélni. Első héten például egy olyan angol hölgy látogatott meg minket, aki a Yorkban és York környékén élő roma közösségeket látogatja naponta, próbál segítséget nyújtani nekik és kapcsot biztosítani a közösség és az önkormányzat emberei között.

Amikor a német hölgy mesélt a saját iskolájáról (középiskola Németország délnyugati részén), kiderült, hogy mennyire fel tudja fújni a média a migráns kérdést, hiszen nagyon sok muszlim bevándorló él azon a környéken és mégsincsenek komoly problémák. Természetesen vannak súrlódások a kultúrák között, egy ilyen praktikus esetet mesélt el a német hölgy a testnevelés órák kapcsán, hiszen a muszlim nők nem vetkőzhetnek le idegenek előtt. Az egész csoport együtt gondolkozott azon, hogy ezt hogyan lehetne megoldani úgy, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldás legyen. A trénerünk még egy muszlim tanárt is meghívott a második héten, aki a muszlimról beszélt nekünk és rengeteg izgalmas kérdésre válaszolt. Még arra is lehetőséget biztosított, hogy meglátogassunk egy mecsetet, amikor éppen imádkoznak. A mecset is és az ott látottak is igen tanulságosak voltak.

Összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem és nagyon sokat tanultam a képzés során. Ugyan elfáradtam a folyamatos angol kommunikációban, mégis feltöltődve és tervekkel jöttem haza, amiből már egy pár dolgot meg is valósítottam, hiszen a IATEFL konferencián Budapesten volt lehetőségem egy szemináriumot tartani, és az Erasmus+ programban tapasztaltakat és tanultakat továbbadni, illetve október folyamán az iskolában tanító kollégáknak is tartottam egy szemináriumot ugyanebben a témában. További terveim között szerepel egyrészt ennek a tudásnak a folyamatos és ismételt továbbadása másoknak, illetve a yorki képzőintézménnyel további partnerkapcsolatok kialakítása.